A Mátra Múzeum emeletének öt barokk termében Gyöngyös történetével, az itt élő emberek mindennapi életével ismerkedhet a látogató.


Az első terem a „Várostörténet dióhéjban” címet kapta, ahol végigkövethetjük a település történetének jelentősebb állomásait az 1334-es a városi kiváltság megszerzésétől egészen az 1950-es évekig. Itt láthatók először a Szent Bertalan templom északi részén feltárt 16. századi Szent Anna kápolna padlótéglái, de kiemelt helyet foglalnak el a városiasodás folyamatát meghatározó, a céhes ipart és szőlőművelést, valamint az oktatást bemutató tárgyak. Az egyes korszakokra jellemző viseleti darabok vőgig vonulnak az egősz kiállításon, mintegy gerincét adva a több mint 670 éves múltnak. A város területének fejlődését valamint a jelentősebb műemléképületek történetét terepasztal segítségével ismerheti meg a látogató.


A történeti kiállítás második terme a 19. század polihisztorának, Bugát Pálnak állít emléket, aki 1793-ban született Gyöngyösön. Bugát Pál nem csak orvos volt, de nyelvújítással is foglalkozott. 1843-ban megalkotta legjelentősebb műszógyűjteményét, a Természettudományi Szóhalmazt, s ő volt, aki 1841-ben létrehozta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot. 1848-49-ben az ország főorvosává nevezték ki. Az itt látható enterieurben a nagy tudós szobájának bútorai, a feleségét ábrázoló festmények, oklevelei valamint természetrajzi gyűjteményének néhány darabja kapott helyet.


A harmadik teremben 1783 és 1822 közötti időkből származó öltözet-darabok láthatók, amelyek az 1990-es évek közepén, a Szent Erzsébet templom kriptájának feltárása során kerültek a Mátra Múzeum életmód-történeti gyűjteményébe. A selyem alapú szoknyák, mellények, a több méter vert csipkéből készült főkötők, az aranyozott gombokkal ellátott menték, az akkor élt módosabb városi lakosság életét szemléltetik. Mivel a tárlókban csak öltözet-töredékeket láthat a látogató, így a terem végében egy férfi és egy női viselet-rekonstrukciót állítottunk ki, hogy megmutassuk, hogyan is öltözködtek a polgárok itt a Mátra alján majd 200 évvel ezelőtt. A terem közepén lévő dobogón a 18. század végének jellegzetes koporsó-típusai láthatók.


A negyedik és ötödik terem a kastélyépítő földesúri családnak, az Orczyaknak állít emléket. A vitrinekben elhelyezett portrékon megismerhetjük a család jelentősebb tagjait, míg a leszármazási tábla a rokonsági kapcsolatokban nyújt eligazodást. Itt kaptak helyet a család által kölcsön adott bútorok, valamint a viseleti- és a címeres étkészlet darabjai. A terem közepén lévő vitrinben, az 1736-ban magyar bárói rangot szerző Orczy István dolmánya látható.


Az ötödik terem a 18. század kiemelkedő személyiségének, a barokk kastély építtetőjének, báró Orczy Lőrincnek az emlékszobája. Ez a szoba a kastély egyik legszebb és legreprezentatívabb helysége. Az épület felújítása során végzett kutatások alkalmával kerültek elő a falat borító nagyméretű, városképeket és csatajeleneteket ábrázoló freskók, amelyek készítési ideje a 18. század végére tehető. A főúri életmódot, a terem közepén elhelyezett barokk bútorok szimbolizálják.